Mindenki ügyes valamiben. Mert az ügyesség nem más, mint megértés és kipróbálás utáni sok gyakorlás. Gondoljunk csak vissza, hogy minden mozgással kapcsolatos dolgot mennyi időbe telt megtanulni! Járni, biciklizni, úszni… A lovaglás is ilyen.
Akinek elmondják, hogyan kell lovagolni, kipróbálja, majd sokat gyakorol, biztos, hogy megügyesedik. Az pedig, hogy kinek mennyit kell gyakorolnia, egyéne válogatja. Van aki hamarabb, van aki később sajátítja el a lovaglási ismereteket. Olyan ez mint a nyelvtanulás, akinek érzéke van hozzá és szorgalmas, hamarabb fog tudni egy idegen nyelven kommunikálni.
KIPRÓBÁLÁS + GYAKORLÁS = ÜGYESSÉG
ÜGYESSÉG = LOVAGLÁS
A lovaglás nem trágyalapátolás. Nem lehet túl lenni rajta, nem csinálhatja más helyettünk, nem figyelhetünk közben másra, nem mennyiségi hanem minőségi tevékenység.
Aki lovagolni szeretne megtanulni, annak szüksége lesz rengeteg alázatra, türelemre, következetességre és kitartásra. Vésd az eszedbe ezeket a tulajdonságokat, és ismételd, ha valami nem működik, mert sosem a ló hibája, mindig az emberé. Rossz ló nincs, csak rossz lovas!
Tehát a LOVAS LEGFŐBB TULAJDONSÁGAI:
– alázat
– türelem
– következetesség
– kitartás (szorgalom)
A lovaglás tanulása kicsit olyan mint egy szakácskönyv: megvannak az összetevők, van amiből figyelni kell, hogy ne legyen sok vagy épp kevés és sok múlik azon, hogy milyen érzékkel csináljuk! Megpróbálom összeszedni a lovaglás összetevőit és azokat jól kivesézve átadom, hogy aztán rágja meg a kedves tanuló. Remélem ízleni fog:
Bevásárló lista:
A jó üléshez: kényelem, egyensúly, elengedettség, mozgáskövetés
A segítségekhez: testsúly, csizma, szár, derék, hang
További összetevők: súlypont, jármódok, érzés
SÚLYPONT
Minden testnek (a lónak is) van súlypontja, más néven tömegközéppontja. A ló súlypontja nyugalmi helyzetben (amikor négy lábon áll) a törzsének közepén, az első lábakhoz közelebb helyezkedik el.
A ló tömegének nagyobb részét ezért az első lábak viselik. A ló az első lábaira támaszkodik inkább, hiszen a hátsó lábak képviselik a tolóerőt. Minden megiramodás a hátsó lábakból indul ki, a ló amolyan “hátsó meghajtású”. Ez a tény csúszós időben segítheti a lovast: fontos tudni, hogy ha a ló nem találja az egyensúlyát és megterheljük a hátsó lábait (pl. hátra dőlünk), akkor könnyen kicsúsznak a lábai (mint amikor kipörög az autó kereke), ilyenkor tehát inkább előre terheljünk, egészen pontosan a lóra merőlegesen üljünk.
A súlypont nem állandó, minden mozgáskor változik. A lovas feladata az, hogy saját súlypontját lehetőleg mindig a lóéval összhangba hozza, vagy tartsa, azaz egyensúlyoznia kell.
A ló ösztönösen arra törekszik, hogy összhangban legyen lovasával, ezért az ember súlypontváltozását követendő kimozdul nyugalmi helyzetéből. (Pont úgy, mint amikor a gyerek a nyakunkban ülve követi a mi mozgásunkat és mi is követjük az övét.)
JÁRMÓDOK
A vágta a ló leggyorsabb jármódja. Beszélhetünk jobbos és balos vágtáról. Külső szemlélőként úgy különböztethetjük meg, hogy a ló jobb vagy bal első lába “kapál”. Ebben a 3 ütemű mozgásban először a bal hátsó lábbal indít a ló, majd egyszerre emelkedik a jobb hátsó és a bal első, végül a jobb első láb jelenik meg. Ezt nevezzük jobbos vágtának, s ha körön haladunk, ilyenkor az óramutató járásával ellenétesen, azaz bal kézen megyünk.
Az ügetés egy nagyon kiegyensúlyozott jármód, hiszen az átlós lábpárok felváltva mozognak. Az ügetés 2 ütemű mozgás, ahol ha a bal hátsót és a jobb elsőt épp leteszi a ló, egyszerre emelkedik a jobb hátsó és a bal első.
A vágta a ló leggyorsabb jármódja. Beszélhetünk jobbos és balos vágtáról. Külső szemlélőként úgy különböztethetjük meg, hogy a ló jobb vagy bal első lába “kapál”. Ebben a 3 ütemű mozgásban először a bal hátsó lábbal indít a ló, majd egyszerre emelkedik a jobb hátsó és a bal első, végül a jobb első láb jelenik meg. Ezt nevezzük jobbos vágtának, s ha körön haladunk, ilyenkor az óramutató járásával ellenétesen, azaz bal kézen megyünk.