A segítségek lovaglás közben

Ha a lovas elsajátította a helyes ülést, meg kell ismernie a segítségeket. A ló mozgását befolyásoló segítségek (fontossági sorrendben):

– testsúly (legfőbb irányító)

– csizma (előrehajtó)

– szárak (visszatartó)

– derék meghúzása (figyelemfelhívó)

– hang (több funkciós)

TESTSÚLY

A testsúlyunk, egészen pontosan súlypontunk változása készteti a lovat mozgásának megváltoztatására. A ló mindig az egyensúlyra törekszik, ezért a “jól ülő” lovas után igazítja mozgását.

Gondoljunk vissza arra, amikor gyerekként apa nyakában ültünk. Ha előre hajoltunk apa is előrébb dőlt, ha jobbra dőltünk, ő is követte a mozgásunk. De még egyszerűbb példát említenék: Tarts egy tálcát a tenyeredben, majd tegyél rá egy pl. üveg pezsgőt. Hova fogod tenni? Ugye hogy a közepére? Egészen pontosan a tenyered fölé. Ha elmozdítod a pezsgőt érezni fogod azt, amit a ló is érez amikor kimozdítod a súlypontodat a hátán. A ló is ugyanúgy megpróbálja követni, ahogy neked is kényelmesebb a tenyereden tartani a pezsgősüveget, mint az ujjvégeiden.

Ha az ülés és a lábak nem változnak és előrébb helyezem a felsőtestem (sőt karjaimmal előre nyúlok, hogy az a pár kiló is előrébb helyeződjön), akkor a ló el fog indulni, vagy ha menet közben teszem, akkor gyorsítani fog.

Ha ugyanúgy nem változtatok az ülésemen és a lábaimon, s hátrább helyezem a felsőtestem,  a ló lassítani fog, ha nagyon hátra dőlök meg is áll.

Ha jobban ráülök a bal ülőcsontomra (nem lecsúsztatom a fenekem a lóról, csak picit jobban ránehezedek), akkor enyhén balra tart majd a ló. Mindig abba az irányba mozdul, amerre a súlypontom készteti.

Ha elfordítom a vállaimat (nem kifacsarom, hanem egy könnyed mozdulattal pl. jobbra fordulok, mint amikor a biciklin jobbra tekerem a kormányt), a ló első két lába követni fogja a mozgásomat. A váll fordulása jó ha összhangban van a fejjel és a nyakkal, azaz egy irányba forduljon a fej, nyak és váll.

Az ember is egyensúlyra törekszik önmagán belül is, ezért van egy ösztönös reakciónk, amikor jobbra fordítjuk a vállunkat a csípőnk balra fordul ki. Ilyenkor történik az, hogy nem érti a lovas, hogy mi is történik, ugyanis a csípő fordulása a ló hátsó lábaival van összeköttetésbe. A lovasnak figyelnie kell saját testére és kiküszöbölni ezt a természetes reakciót. Ha jobbra akarok fordulni, akkor a fej, nyak, vállak és a csípőnek is jobbra kell fordulnia. Természetesen ilyenkor is igaz, hogy a jobb ülőcsontra nehezedünk.

Első olvasásra és többszöri próbálkozásra is nehéznek, görcsösnek tűnik ez a dolog, de aki ráérez megérti, hogy tulajdonképpen ennél természetesebb és összehangoltabb mozgás nincs is :o)

“A ló mindig lovasa ülése szerint állítja magát, illetve a lovas mindig a lova állásának megfelelően üljön!”

CSIZMA

Természetesen nem csak csizmában és csizmával lehet segítséget adni, de ez az elnevezés azért maradt a köztudatban, mert csízmában nem lehet spiccelni, csakis pipálhat a lábfejünk, azaz lenyomjuk a sarkunk. Azért szükséges, hogy mindig lenyomott sarokkal lovagoljunk, mert így megfeszül a vádlink, amivel valójában adjuk a segítségeket.

Ha a lovas lábfeje spiccel, odaérintéskor csak a cipője sarka ér a lóhoz és ez a böködés inkább idegesítőleg hat rá, mint ösztönzőleg (olyan mint amikor az egyik gyerek az ujjával böködi a másik oldalát). Ha viszont lenyomja a sarkát, akkor a kemény vádli nagyobb felülettel érintkezik a ló oldalával és a nyomó hatás érvényesül (mint amikor a gyerek taktikát vált és a tenyerével löki meg a másikat).

A lovasnak sosem erőből kell fájdalmat okozni a lónak, hanem ütemet, ritmust kell közvetítenie a csizmának.

– Ha a lovas kocogtatja a lábát a ló oldalán a ló lépésének ütemében, sokáig megtarthatja a lendületet, sőt ha együtt mozog vele és elkezdi hirtelen gyorsítani az ütemet, a ló átveszi és elkezd gyorsítani.

– A lovat csizmával nyomkodhatjuk is. Ez amolyan kialakítandó érzés ló és lovas között. Van amikor az elején a ló azzal reagál, hogy egyszerűen megáll, mert nem érti mit akar a lovasa (mint amikor a gyerek megszorítja anyja kezét, hogy figyeljen rá, de nem mond semmit).

– A rugásnak is több szintje van. Van amikor a kocogtatás átvált rugássá, hogy gyorsítsuk a lovat, vagy egy rugás végén nyomást alkalmazunk, hogy nyomatékot adjunk neki, stb.

Ha a csizma a heveder mögött van közvetlenül és mindkettőt odanyomjuk, kocogtatjuk vagy rúgjuk, akkor előrehajtó hatást fejtünk ki, azaz gyorsítjuk vagy elindítjuk a lovat.

Ha a csizma a heveder mögött tenyérnyivel ér a ló oldalához oldalra léptető vagy ellentartó hatást érhetünk el. A nyomás az azonos oldali hátsó lábra hat. Azaz ha a ló fara jobbra kiáll, akkor a jobb lábamat hátrább helyezve odanyomva visszatolhatom azt.

Ha fordulni szeretnék a lóval, szintén a heveder mögött nyomom a lovat (nem rúgom, hiszen az gyorsító hatású). Ha jobbra mennék a bal lábammal nyomom, azaz tolom (pont mint amikor az egyik gyerek bal vállánál megtolja jobbra, akkor jobbra fog kimozdulni a gyerek). A fordulásnál ha szépen ívben szeretnék haladni, akkor a körívnek megfelelő külső oldalon előrébb, a belső oldalon hátrább nyomom a lovat. Így például ha jobbra fordulnék, akkor a bal oldalán előrébb, a jobb oldalán hátrébb nyomom.

A lábfej egyébként jó, ha folyamatosan a ló oldalához simul (nyomás nélkül), hogy folyamatos legyen a kapcsolat, úgymond érezzük a ló melegét, de csak akkor nyomjunk, rúgjunk ha szükséges. Lábszárakkal ne kapaszkodjunk! Belső comb csak akkor szorítson, ha jelezni akarunk a lónak! A lábfejek enyhén előre kifelé mutassanak. Ha a lábfej teljesen előre áll akkor a vádlink nem ér a lóhoz, ha teljesen kifelé áll, akkor pedig a belső comunkkal nem tudunk rásimulni.

Szőrén lovagláskor is szükséges lenyomni a sarkat, hiszen a helyes segítség csak így adható!

SZÁRAK

 A lovas keze csak akkor lehet jó, ha nyugodt, ez pedig csak akkor lehetséges, ha a lovas simulékonyan, a nyereghez tapadva (vagy szőrén mélyen beleülve), derekát képes helyesen meghúzni és azzal a ló mozgását követni, valamint lovát csizmáival a nyugodtan kitartó kézhez hozzáhajtani és a lóra helyes befolyást gyakorolni.

Szárkezelés esetében egykezes és kétkezes szárkezelésről beszélhetünk.

Az egykezes irányításnál az összeszedett (lótól függően kellően feszes) szárat úgy fordítjuk, hogy a szár a ló nyakának külső ívére ráfeküdjön. A külső oldalon ráhelyezett szár mintegy eltolja a lovat a megfelelő irányba. Mindez a testsúly segítséggel együtt kivitelezhető (azaz fordul a fej, nyak, vállak, csípő is), illetve használjuk a már tanult lábsegítséget is! Ez a fajta irányítás a western stílusban ismert, de mégsem nevezhetjük „kormány”-nak, hiszen a western lovaglásban a testsúly áthelyezés az irányítás kulcsa. A nyakra helyezett szár csak jelzés. Én azt szoktam mondani, hogy amolyan “index” amivel jelzek a lónak, hogy tényleg arra szeretnék menni. A kormány maga a lovas és annak testsúlya. A szárral inkább csak pontosítani tudunk az irányítás során.

A kétkezes irányításnál vállszélességben fogjuk a szárakat, belső szárat megrövidítjük és kitartjuk (amerre menni szeretnénk), a külső íven a nyakra finoman ráhelyezzük a szárat (ami picit megtolja), miközben természetesen használjuk a testsúlyunk áthelyezését a megfelelő irányba.

Klasszikus angol stílusban a szárkezelés megszokott módja, hogy ha jobbra megyünk, meghúzzuk a jobb szárat, ha balra akkor a balt, amennyire akarjuk. Bocsánat, hogy erről csak ennyit írok, mert pont ennyi erről a véleményem :o)

DERÉK

A lovas nem adhat helyes segítségeket a lónak, ameddig meg nem tanulta derekát helyesen meghúzni! A derék meghúzásának minden befolyásnál, segítségadásnál fontos szerepe van. Olyan, mint amikor a kapitány felszól a kormányosnak, aki hirtelen odafigyel, hogy mit is akar tőle a kapitány.

Ha a lovas a ló oldalához fekvő alsó lábszárak mellett meghúzza a derekát és enged a szárból, akkor a ló elindul vagy növeli a sebességét (mint amikor felajzunk egy íjat és kilő a nyílvessző). Ha viszont nem enged a szárból, akkor a ló megáll vagy csökkenti a sebességét (olyan mint amikor nem engedjük kilőni a nyílvesszőt).

A derék meghúzásának technikáját egy asztalon lévő könyv segítségével gyakorolhatod. Lógjon le a könyv az asztalról, állj mellé szorosan és csak a derekaddal (nem a csípőddel) told vissza az asztalra úgy, hogy közben a többi testrészed nem mozdul. Vagy: ülj egy kisszékre és döntsd előre két lábra, miközben felsőtested nem változtatod.