Akkor tud valaki lovagolni, ha megfelelő az ülése, ismeri a segítségeket (befolyásokat) és van érzése.
ÜLÉS + SEGÍTSÉGEK + ÉRZÉS = LOVAGLÁS
A lovas érzést nem lehet leírni, nem lehet megtanítani, de megtanulható! A lovas akkor fog érezni, ha jó az ülése, ismeri és alkalmazza a segítségeket és sokat gyakorol. Az érzés megszerzésében a legtöbbet a ló tud segíteni. Ha ismerjük a ló nyelvét, könnyebben megérthetjük, ezért érdemes megismerni a ló testbeszédét, viselkedési kultúráját és történelmét. Erről a témáról szól a “Ló-beszéd” című fülecske.
Lovon ülve mindig a ló füle között tekintsünk egyenesen át, mert akkor jól láthatjuk testi jelzéseit, amelynek nagy részét a fején, azon belül pedig a fülével közvetíti felénk.
ÜLÉS
A biciklizés sokban egyforma a lovaglással, ezért gyakran hasonlítjuk hozzá. Majdnem mindenki ugyanúgy tanult biciklizni. Először valamilyen segítséggel (rúddal vagy oldalsó kerekekkel) próbáltuk megtalálni egyensúlyunkat. Amikor már megvolt az egyensúly, fokozatosan megtanultunk kanyarodni, megállni, gyorsítani, lassítani. Sok gyakorlással eljutottunk oda, hogy tudjuk mennyire kell bedőlni egy kanyarban, mekkora emelkedőn érdemes még tekerni vagy épp tolni a biciklit.
Amikor lovagolni tanulunk akkor is az első legfontosabb dolog az, hogy egyensúlyban legyünk. Akkor lesz meg az egyensúly, ha megtaláljuk azt a kényelmes helyet a ló hátán, ahol kellőképp elengedetten, a ló mozgását (súlypont-változását) követve jól érezzük magunkat.
Ha felülünk a lóra, találjuk meg a legmélyebb pontját, ha nyeregben ülünk, akkor a két ülőcsontunkon és a hasítékon (azaz a popsin és a belső combokon támaszkodva) ülünk; nyereg nélkül pedig a “zsebeinken” ülünk szintén enyhén a belső combokra támaszkodva.
Tehát a lovas akkor ül megfelelően, ha ő maga érzi, hogy KÉNYELMESEN, ELENGEDETTEN ül, EGYENSÚLYBAN van, és KÖVETI a ló mozgását:
– Akkor ül kényelmesen a lovas, ha sehol sem nyom, nem fárasztó és általában jó érzése van. (ha a biciklizésre visszatérünk, ugye nem jó úgy biciklizni, hogy nyom a nyereg?)
– Egyensúlyban akkor van, ha már biztonságban érzi magát és elkezdi “érezni” a lovat. (a biciklin is igen nehéz úgy kormányozni vagy haladni, hogy közben folyton el akarunk dőlni, mert nincs meg az egyensúly)
– Elengedetten ül, ha nincs benne feszültség. Az első lovas órák utáni izomláz a feleslegesen megfeszített izmok elfáradása miatt van. (még a biciklizésre is igaz, hogy ha merev egyenes lábakkal ülünk, nemigen tudunk tekerni…)
– A ló mozgásának követése pedig annyit jelent, hogy felvesszük a ló ritmusát és a mozgáshoz hozzásimulunk, de nem szorítjuk! (biciklizéskor is fontos, hogy ha jobbra kanyarodunk, ne balra dőljünk, mert könnyen leeshetünk)
Nagyon fontos, hogy csak abban az esetben adhatunk a lónak helyes parancsot, ha jó az ülésünk, ezért az alábbi szabályt, vagy képletet érdemes megtanulni és elsajátítani. (Egy kis segítség, hogy könnyebben is megjegyezhessük: 2 K és 2 E betűs szó az amit álmodból felébredve is tudni kell, ha lovagolni akarsz…)
JÓ ÜLÉS = KÉNYELEM + EGYENSÚLY + ELENGEDETTSÉG + KÖVETEM A LÓ MOZGÁSÁT
A fenti többféle ülés látható. A székülés szőrén lovagláskor megengedett, nyeregben viszont nem. A villa ülésben nincs egyensúlyban a lovas, a görbe és merev ülés pedig hibás parancsot ad a lónak. A középső ábra mutatja a helyes ülést, amit ne utánozzunk le, inkább csak próbáljunk meg hasonlóan ülni. A jó ülést meg kell érezni, nem lehet mesterkélten beállítani!
Angol stílusban nyeregben egyébként az ember válla, csípője és bokája egy vonalban helyezkedik el.
Szőrén lovagláskor ez a merevség lazul, a vállak kicsit hátrább, a lábfejek pedig előrébb helyezkednek el.
Western lovaglásnál a kettő ötvözete:
